FN Blog / Világnapló / A “földönkívüli”
Nyomtatás Betűméret
A “földönkívüli” 2009-09-03 10:56:53
Obama után megjelent a globális színtéren a második olyan politikus, aki alapvető változást akar nemcsak országa belső hatalmi viszonyaiban, hanem a nemzetközi politikában is.

Obama után megjelent a globális színtéren a második olyan politikus, aki alapvető változást akar nemcsak országa belső hatalmi viszonyaiban, hanem a nemzetközi politikában is. A múlt hét végi japán választásokat nagy fölénnyel megnyerő Japán Demokrata Párt elnökének és miniszterelnökjelöltjének, Hatojama Jukiónak a felesége nem véletlenül emlegette, rögtön a választások után, hogy férje beceneve (“földönkívüli”) nem annyira annak jellegzetes arcvonásaival, hanem inkább outsider mivoltával függ össze, azzal, hogy nem a régivágású politika képviselője. Így ő is – mint mondotta – bizos abban, hogy nagyon jól megértik majd egymást Michelle Obamával.

A japánokon általában nehéz eligazodni, ami a leginkább talán azzal függ össze, hogy gazdasági és biztonságpolitikai vonatkozásban ugyan a “Nyugat”-hoz tartoznak, de kulturális (vagy ha úgy tetszik: civilizációs) identitásuk más, a kelet-ázsiai vagy konfuciánus civilizáció egyik jellegzetes változataként értelmezhető. Japán Nyugathoz viszonyított mássága és Ázsián belüli eredetisége abban a hagyományos politikai berendezkedésben is megmutatkozik, amelyet Hatojama most éppen fel akar forgatni.

 

Ennek a berendezkedésnek a kialakítója egy ma már jórészt elfelejtett figura, Jamagata Aritomo (1838-1922), a modern japán hadsereg megteremtője volt, aki Japán egyik legjobb ismerője, Karel van Wolferen, az Amszterdami Egyetem professzora szerint legalább olyan mértékben hozzájárult “a 20. század politikai valóságának kialakításához, mint Bismarck, Lenin, Mao és a két Roosevelt”.

 

Bármilyen hihetetlennek is tűnik, de a német (pontosabban porosz) minta alapján a 19. század végén és a 20. század elején Jamagata által kialakított modern japán bürokratikus hatalom lényegében máig fennmaradt. A sajátságos japán “egypártrendszer”, vagyis a Liberális Demokrata Párt több, mint félévszázados “uralma” (1955 és a mostani döntő választási vereség közötti időszakban az LDP csak 11 hónapig nem volt kormányon, 1993-ban) valójában a bürokrácia megszakítás nélküli uralmát jelentette.

 

A kormány és a parlament tulajdonképpen végig csak marginális szerepet játszott, arra volt jó, hogy megnyugtassa a lakosságot és a külvilágot arról, hogy Japán demokratikus ország. A Japán Demokrata Párt ennek a rendszernek akar véget vetni. (Azt akarják például, hogy a kormányüléseken a miniszterek ne csak a kézjegyüket biggyesszék oda – nagyjából húsz percig tartó rituálék keretében – a közigazgatási miniszterhelyettesek által a megelőző napi tanácskozáson előkészített dokumentumokra.)

 

“A feladat – írja Karel van Wolferen Mit jelenthet a JDP elsöprő győzelme Japán számára? című bejegyzésében –, amit Hatojama Jukio és politikustársai maguk elé tűztek, ijesztő, és akkor még nagyon, nagyon szerényen fogalmaztam. Óvatosnak kell lennünk a ‘forradalmi’ jelző használatát illetően, de ha sikerrel járnak, akkor – japán kontextusban – ez a megfelelő kifejezés.”

  

Hatojama azonban nemcsak Japánban akar forradalmat. A The New York Times-ban a választások előtt pár nappal közölt véleménycikkében nem kevesebbet állít, mint hogy véget kell vetni az Amerika által világméretűvé tett, korlátokat nem ismerő piaci fundamentalizmusnak és általában az erkölcsi szempontokat és a mértékletességet nélkülöző finánckapitalizmus uramának.

 

Ha ehhez hozzávesszük, hogy Japán új, nemcsak látszólagos hatalomra törekvő első embere arról sem kíván megfeledkezni, hogy – mint írja – “identitásunk Ázsiához köt bennünket”, és hogy éppen ezért “a növekvő vitalitásról tanúbizonyságot tevő kelet-ázsiai térséget Japán alapvető létszférájaként kell elismerni”, elmondhatjuk, hogy Hatojama Jukio nem “földönkívüli”, hanem ennél több: rendkívüli politikus.

 

Én sok sikert kívánok neki a forradalmához.


Cimkék: Hatojama Jukio, obama, Karel van Wolferen, Bismarck, Jamagata Aritomo, Japán, Ázsia

Megosztás

16 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

4. laikuska 2009-09-06 12:56:16
A Japán szerepvállalás a politikában időt igényel.Befolyásoló tényező maradhat sokáig a már megszokott módon,és teljesen mindegy, hogy milyen párt van hatalmon.Összességében botorság azt hinni, hogy egy ember hatalomra jutásával az egész ország viselkedése megváltozik.
Egy előnyük van velünk szemben, hogy szájtépés helyett ők cselekszenek fegyelmezetten.Szóval óvatos duhajként szemléljük őket.
3. dezsi 2009-09-04 21:53:04
ok
2. Erdész Viktor 2009-09-04 11:08:22
A Japánnal kapcsolatos adatokat figyelve - nagyjából tíz százalékkal csökkent GDP a világgazdasági válság kitörése óta, évi egy százalékkal csökkenő munkaképes korú lakosság, elképesztő hitelállomány - ijesztő lett volna, ha minden marad a régiben, és a "liberális demokraták" (fantáziadús elnevezés!) továbbra is kormányozhatnak. Az 1989 után egyszerűen megszűnt japán gazdasági csoda óta most már két "elvesztegetett évtizedet" is magukénak tudhatnak a japánok, és úgy tűnik, hogy az esetleges harmadikat már nem lesznek képesek komoly geopolitikai pozícióvesztés nélkül átvészelni.
Valószínűtlennek látom, hogy a JDP és az új miniszterelnök önmagában gyógyírül szolgálna a japán gazdasági, politikai, társadalmi válságokra, a rendszer a miniszterek a döntéshozatali eljárásban történő valós részvételénél komolyabb változtatásokra szorul (ez a követelés az "Igenis, Miniszter Úr!" c. sorozatban is csak lenéző mosolyt vált ki a közigazgatási államtitkárokból...).
A mai Japánt az Egyesült Államok teremtette (miután a régit gondosan lerombolta), az ország Németország mellett az amerikai "demokráciacsinálás" fő vívmánya. Úgy tűnik azonban, hogy az amerikai alkotmányra építő mai rendszer lehetőségei kimerültek, és a Japánt érő jelenlegi kihívásokra már nem képes kielégítő válaszokat nyújtani. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ideje, hogy Japán amerikai válaszok helyett hazai válaszokat teremtsen.
Annyi bizonyos, hogy Japán még mindig a Föld második leggazdagabb országa, van tehát miből építkezni. Azt is tudjuk, hogy Japán képes rövid idő alatt radikálisan megváltozni, sőt, újjászületni, a két legjobb példa a Meidzsi-restauráció és a nyugati típusú gazdaság nagysikerű kiépítése. Az eddigi történelmi logika után most egy újabb, befelé forduló, útkereső relatív hanyatlás következhet (illetve talán már éppen ez zajlik), amelyből megszülethet a hagyományokat a modernséggel szintetizáló, újra kifelé nyitó, megújult ország.
Nincs sok idő azonban a befelé fordulásra, az örök rivális, Kína előbb-utóbb túl nagy falat lesz a "Sárkány" számára. Az is kérdéses, hogy miként fog a két nyersanyagéhes óriás békésen osztozkodni a szűkös forrásokon úgy helyben, mint szerte a világon. Japán tehát nincs abban a helyzetben, hogy elforduljon az Egyesült Államoktól, illetve a kínai-japán érdekellentétek (egyebek mellett ezek is) általában megkérdőjelezik az "Ázsia" felemelkedésétől való félelmek jogosságát.
1. Kirsch 2009-09-03 16:39:28
Baj lehet ha uj lesz Japán külpolitika! Kina már így is erős,de ha J. az USA helyett Kinár kezd támaszkodni "ejtve" az USA-t KINA HAMARABB lesz nagyon erős és a jövőt hamarbb fogja ÁZSIA irni, az EU meg vitatkozik a demokráciáról meg tárgyalgat a szlovák lengyel stb "nagyhatalmakkal..." Ha jól jönnek a lapok Európa a "tuszi" meg "hutu" törzsi villongások áldozata lesz nagyon hamar.

Szóljon hozzá!