FN Blog / Világnapló / Neokonok lendületben
Nyomtatás Betűméret
Neokonok lendületben 2010-02-08 15:38:09
Egy fontos beszéd és egy nem kevésbé fontos hozzászólás keltette fel a figyelmemet a hétvégén.

 

Egy fontos beszéd és egy nem kevésbé fontos hozzászólás keltette fel a figyelmemet a hétvégén. A negyven perces – természetesen nagy sikert arató – beszédet Sarah Palin tartotta szombat este az amerikai konzervatív-radikális népmozgalom, a Tea Party első országos gyűlésén, rövid – alig hat perces – pénteki felszólalásával pedig Martin Kramer hökkentette meg a biztonsági kérdésekkel foglalkozó izraeli Herzliya Konferencia amúgy elég edzett közönségét (így többek között Gyurcsány Ferencet is, ha történetesen ott és akkor éppen jelen volt).    

 

Az a tény, hogy a Tea Party első országos gyűlésének épp Sarah Palin volt a vezérszónoka, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy „összenő, ami összetartozik”. A Tea Party még okozhat meglepetéseket, például azzal, hogy általános establishment-ellenes lendületét adott esetben a konzervatív párt vezérkarával szemben is érvényesíteni fogja, vagy azzal, hogy a novemberi kongresszusi választások előtt (amikor is a képviselőház egészét és a szenátus tagjainak egyharmadát választják meg) túlságosan is sok helyen döntheti el a rebublikánus jelöltek személyét, ami viszont az Obamából kiábrándult liberálisok és a mérsékelt függetlenek szavazataira is pályázó konzervatív pártvezetést késztetheti óvatosságra.     

 

Ezeknél a taktikai mozzanatoknál azonban sokkal fontosabb, hogy a beszéd és Palin azt követő nyilatkozatai alapján immár világosan látható a Sarah Palin mögött álló Rupert Murdoch-féle médiabirodalom (ennek részei – többek között – a Fox News, a neokon ideológiai zászlóshajó szerepét betöltő The Weekly Standard és a „tekintélyes” brit Times és Sunday Times), valamint a 2008-as elnökválasztási kampányban eredetileg John McCaint támogató nekonzervatív külpolitikai tanácsadók Obama-ellenes stratégiája.

 

Ennek lényege a következő: a Tea Partyban elementárisan felszínre törő hagyományos szociális konzervativizmust, a pénzügyi válság és a magas munkanélküliség miatt elkerülhetetlenné vált állami intervenciók zsigeri elutasítását és a bevándorlókkal szembeni növekvő aggresszivitást sürgősen össze kell kapcsolni a lehető legharciasabb  külpolitikával. Vagyis: folytatni kell a „terrorizmus” és az „iszlám radikalizmus” elleni „háború”-t, és egyértelműen ki kell állni a  legfontosabb szövetségesek mellett (ezek között Palin Izraelt és Japánt említette). Ami Izraelt illeti, Palin nemrég kertelés nélkül kimondta, hogy annak támogatása a ciszjordániai zsidó telepek bővítésének a támogatását is jelenti. (Jeffrey Goldberg, a The Atlantic kiváló bloggere ezt nem díjazta különösebben , de a neokonok, gondolom, nagyraértékelték. Seth Lipsky, a The New York Sun alapító főszekesztője mindenestre Palin álláspontját „ideális”-nak nevezte.)       

 

A beszédet végignézve, az volt a benyomásom, hogy Palin, a Washington-elleneséget a demokraták és Obama sűrű szapulásával összemosva, nagyon ügyesen manipulálta a tömeg érzelmeit, de az is kiderült, hogy az ováció csak olyankor volt igazán spontán és szívbőljövő, amikor a „kevesebb kormány”-t, az adókat és a Wall Streetet  emlegette, és valamivel kényszeredettebb volt a lelkesedés, amikor az iszlám radikalizmus elleni  háború szükségességéről szónokolt. Úgy tűnik, azt még a mély-amerikai fehér középosztály is kapiskálja valamennyire, hogy a háború pénzbe kerül, és nem feltétlenül a „kevesebb állam”-ról tanúskodik.                  

 

Még egy gyenge pontja volt a beszédnek – a hallgatóság szempontjából. Óvakodott az idegenellenességre rájátszani, pedig azzal még nagyobb sikert arathatott volna. Az egyik korábbi felszólaló – aki a könyveit is magával vitte, köztük a Liberalizmus gyermekeket gyilkol címűt  arról beszélt, hogy Amerika „különleges ország”, és ez Isten szándékai szerint van így. „Ha 30 százalékban latin-amerikaivá válunk, Amerika megszűnt létezni.”

 

Szóval van még mit igazítani a taktikán, de a neokon stratégia egyértelmű és tiszta. Még csak nem is Obama minden áron való leváltása a cél (hol van az még!), hanem a háború. És igazi mestermunka, hogy vasárnap épp a saját elnökjelöltségét bejelentő, euforikus Palin szájából hangzott el az Obamának szóló figyelmeztetés: egymandátumos elnök lesz, ha nem változtat a stratégiáján. Ha viszont „előveszi a háborús kártyát” és „hadat üzen Iránnak”, akkor a népszerűsége újból megnövekedhet. „Minden drámai módon megváltozhat - nyilatkozta Palin a Fox Newsnak -, ha úgy döntene, hogy bekeményít, és mindent megtesz nemzetünk és szövetségeseink biztonságáért.”

 

Valóban minden. Például már nem is lenne szükség a Tea Partyra és Palinre.         

 

*

Martin Kramer a legelitebb izraeli agytröszt, a Shalem Center munkatársa, a központ keretében most alakuló Shalem College megbízott elnöke. Az Egyesült Államokban született és tanult (doktorátusát a Princeton-on szerezte), és 1981 óza él Izraelben. Elismert arab szakértő (Bernard Lewis tanítványa).

 

A Herzliya Konferencián tartott felszólalásában többek között ezeket mondta az iszlám radikalizmus eredendő okáról:

 

„Azok a társadalmak, amelyeben virul a radikalizmus, sok mindenben különböznek a mieinktől. De van egy kulcsfontosságú különbség. Németországban az átlagéletkor 44 év. Nagy-Britanniában 40. Az Egyesült államokban 37. Izraelben 29. Törökországban 28. De ezt csak a viszonyítás kedvéért mondom. Irakban 19. És Afganisztánban, Szomáliában, Jemenben és Gázában 17.

 

Az iszlám radikalizmus azokon a helyeken jelentkezik tömegméretekben, ahol az átlagéletkor 20 év alatt van. A legnagyobb radikalizáló a termékenység, amely 6 vagy 7 gyerek esetén valósággal ontja magából a gazdasági szempontból fölösleges 15 és 29 év közötti,  harcképes fiatal férfiakat. Gunnar Heinsohn német demográfus szerint amikor a 15 és 29 év közöttiek teszik ki a lakosság harminc százalékát, az erőszak biztosra vehető. Én magasabbra állítom a mércét, és azt mondom, hogy ez negyven százaléknál  következik be. Afganisztánban, Szomáliában, Jemenben és Gázában pontosan ez a helyzet. Ha az állam nem tudja ellenőrizni ezeket a fiatal férfiakat, valaki más fogja. Itt nemcsak a szegénység okozta frusztrációról van szó, hanem legalább annyira az elismerés hiányáról. (...)

 

Osama bin Laden apja, aki Szaud-Arábia legnagyobb vállalkozója volt, 22-szer nősült, és körülbelül 55 gyereke volt. Osama bin Laden volt a 17. A radikális iszlám a fölöslegessé vált fiak számára vág utat a történelembe. (...)

 

Hogyan közelíthet a Nyugat ehhez a kérdéshez? Mindenekelőtt ne ámítsuk önmagunkat azzal, hogy a radikalizálódást megállíthatjuk. Afganisztán és Jemen lakossága 2030-ig majdnem megduplázódik. Mit fog a 28 millióval több afgán és a húsz millióval több jemeni csinálni? És mi lesz a plusz nyolcvan millió pakisztánival? Ez a növekedés-robbanás a radikalizálódást legalább még egy emberöltőnyi időre biztosítja, és emigrálni kényszeríti őket, Európába és Amerikába. (...)

 

De vannak olyan helyek, ahol a termékenység a családonkénti 7 gyerekről 2 gyerek – vagyis a reprodukciós szint alá – süllyedt. Ilyen például Kína. Az elöregedő lakosság mindenütt elutasítja a radikalizmust, és ez alól a Közel-Kelet sem kivétel. Végeredményben ez a palesztinokkal is így lesz. De hamarabb fog bekövetkezni, ha a Nyugat nem folyósítja tovább a menekült státussal rendelkező plesztinoknak a segélyeket. Részben ezekkel a segélyekkel magyarázható, hogy 1997 és 2007 között Gáza népessége elképesztő módon – negyven százalékkal – nőtt.

 

Izrael Gázát sújtó jelenlegi szankcióinak célja politikai: a Hamasz-rendszer aláásása. De arra is irányul, hogy megfékezze az elszabadult népességnövekedést, és bizonyos jelek arra mutatnak, hogy ez be is következett. Ezzel talán elkezdődhet a mártíromság kultúrájának a megtörése, amelynek folyamatosan szüksége van a fölösleges fiatal férfiakra. Ez a megfelelő válasz a radikális indoktrináció valóságos kihívására, mert a gyökeréig hatol a kérdésnek.”        

 

Mint említettem, a Shalem Center a főként Amerikából alijázó izraeli elit gyülekezőhelye. Itt volt – és gondolom, lesz is – Michael Oren, jelenlegi washingtoni nagykövet munkahelye. Daniel Gordis pedig, akinek Saving Israel. How the Jewish People Can Win a War That May Never End (2009) című könyve épp most kapta meg az egyik legkomolyabb  izraeli díjat, a Shalem egyik vezetője.

 

Kramer geopolitikai koncepciójának (lásd itt és itt) elemzésére és Gordis könyvére (épp most kaptam meg, köszönet érte annak, akit illet), később még visszatérek. De gondolom, egyelőre ennyi is elég ahhoz, hogy némi ízelítőt kapjunk az izraeli neokonok sajátos gondolatvilágából.


Cimkék: Daniel Gordis, Shaban Center, Herzliya Konferencia, Martin Kramer, Izrael, Tea Party, neokonok, Sarah Palin

Megosztás

16 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Szóljon hozzá!