FN Blog / Világnapló / A helyzet fokozódik
Nyomtatás Betűméret
A helyzet fokozódik 2010-02-23 16:07:21
A pénzügyi válság nemcsak az euró fennmaradását veszélyezteti, hanem valamennyi jóléti állam stabilitását is.

 

Otmar Issing általam is idézett cikke további hullámokat vet. A rosszmájú Jean Quatremer például kiderítette (nem volt nagyon nehéz), hogy a 74 éves, nagy tekintélyű német pénzügyi szakember, aki szerint Európának nem kell közbeavatkoznia a görög válság ügyében, ügyesen álcázta magát. Cikkét ugyanis az Európai Központi Bank volt elnökségi tagjaként és a Frankfurti Egyetem pénzügyi kutatóintézetének vezetőjeként jegyezte, ám azt már nem tartotta szükségesnek feltüntetni, hogy 2006 óta a Goldman Sachs nemzetközi tanácsadója.

 

Az amerikai bank, amely a görög kormány tanácsadója és “kisegítője” volt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy – más amerikai pénzintézetekkel együtt – a balkáni ország fizetésképtelenségére “játsszon”, nyilván komoly veszteségeket könyvelhet el, ha az euróövezet államai kiállnak Görögország mellett.   

 

Soros György is csak azért idézi fel Issing hasonlatát (a politikai unió nélküli monetáris unió olyan, mintha a szekeret fognánk a lovak elé), hogy – Issingnek ellentmondva – rámutasson: ha azt akarjuk, hogy a szekér, vagyis az euró (és az egész Európai Unió) haladjon, létre kell hozni az európai pénzügyi kormányzatot. Ennek az euró-pénzügyminisztériumnak nem az a feladata, hogy nap mint nap újabb adókat vessen ki az európai állampolgárokra, hanem “csak” az, hogy “válság idején rendelkezésre álljon”. Ha – mint a cikk magyar nyelvű összefoglalójában olvashatjuk – “a pénzügyi rendszert az összeomlás veszélye fenyegeti, a jegybank tud likviditást nyújtani, de a fizetésképtelenséggel kapcsolatos problémákat csak a kincstár [pénzügyminisztérium] képes kezelni”.

 

Soros szerint a leghatékonyabb megoldás “a közösen és az egyes tagállamok által külön-külön is garantált eurókötvény-kibocsátás lenne”, de ez – mivel nem állnak rendelkezésre az ezt lehetővé tevő mechanizmusok – most még nem jöhet számításba. Ezért valamilyen “hevenyészett megoldást” kell találni, amivel viszont az a probléma, hogy Görögország megmentésére esetleg alkalmas lehet, de ha a hasonló gondokkal küzdő Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában és Írorszában is akuttá válik a válság, ilyen módon már nem lehet rajtuk segíteni. Ezért – mondja Soros – “egyértelmű, hogy mire van szükség: a jelenleginél mélyrehatóbb figyelő és intézményi rendszerre, a feltételes segítségnyújtás érdekében, és kívánatos lenne egy jól szervezett, euróövezeti szintű kötvénypiac is. Kérdés, hogy meglesz-e ehhez a megfelelő politikai akarat.”   

 

Az európai pénzügyi válságról és az annak elhárítására irányuló tervezett lépésekről figyelemreméltóan jólinformált cikkeket közlő Spiegelonline tegnapi, A PIIG-eket a vágóhídra. Megbírkózhat-e az eurózóna egy államcsőddel? című cikke megerősíti Soros aggadalmait: “A pénzügyi unió törvényes keretét meghatározó európai megállapodásokban nincs semmiféle olyan előírás, amely az euró jelenlegi válságára vonatkozna. Éppen ezért nincsenek meg az eszközök egy ilyen válság elhárítására.” (A PIIG – disznó – betűszót az euróövezet gyenge szárnyát alkotó országok – Portugália, Itália, Írország, Görögország – kezdőbetűiből alkották.)

 

De még Görögország esetleges “szubvencionálása” sem szabadítaná meg az eurót a tőzsdespekulánsoktól. Ha ilyesmire sor kerülne – idézi a Spiegel az egyik New York-i magánbank valuta-stratégáját – “a piac rögtön a többi, hasonló pénzügyi DNS-sel rendelkező ország nyomába szegődne. Ha Európa valahogy megmentené Görögországot, akkor azt mondanák: jó, akkor lássuk Spanyolországot. Vagy azt: lássuk csak, mennyire mély lesz az a zseb.” A Spiegel szerint pontosan ez aggasztja az európai politikusokat, hogy ti. nemcsak egy eladósodott országot kellene megmenteniük, hanem egyiket a másik után, ameddig már ők maguk sem lesznek képesek a saját adósságaikat kezelni. “De van-e más választásuk?”

 

Nem nagyon, ha a Spiegel tudomására jutott tényeket nézzük. Ezek pedig azt mutatják, hogy egy esetleges görög államcsőd a Lehman Brothers csődjéhez hasonló lavinát indíthat el. A német bankok arra még képesek lehetnek, hogy Görögországot megmentsék, de ha a pénzügyi öszeomlás a többieket is eléri, a következmények katasztrofálisak lehetnek.

 

Görögország a német hitelezőknek 42 milliárd euróval tartozik (a legsebezhetőbb német pénzintézetnek, a 2008-ban kényszerűen államosított, jelzáloghiteleket folyósító Hypo Real Estate-nek több mint 9 milliárdal), a PIIG-országok együttvéve pedig 522.4 milliárddal. Ez 20 százaléka a külföldi országok németországi össztartozásának.  

 

Mivel most már nyilvánvaló, hogy a nagy fedezeti alapok (hedge funds) Görögország fizetésképtelenségére és az eurózóna összeomlására spekulálnak, Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter (aki a CDU egyik meghatározó politikusa) és francia megfelelője, Christine Lagarde kidolgoztak egy a többi euró-pénzügyminiszter által is elfogadott tervet, amelynek értelmében szükség esetén 20-25 milliárdos, kétoldalú alapon folyósítandó, de az euró-övezet szintjén egyeztetett és pontos feltételekhez kötött támogatásban részesítik Görögorsszágot.

 

Az Európai Bizottságban és az érintett pénzügyminisztériumokban természetesen mindent tagadnak (ez a dolguk), és mindenki úgy viselkedik, mintha a segélyakcióra nem lenne szükség, de “az intézkedéscsomag kezd összeállni”.   

   

Jellemző a helyzetre, hogy annyira nem fogják nevén nevezni a gyereket, hogy a résztvevő országok formálisan nem vállalnak át semmit a görög adósságból, hanem “új adósságot adnak hozzá a régihez, amit az EU-szabályok nem tiltanak”.

 

Mivel Schäuble és munkatársai pontosan tudják, hogy a csomagolás ellenére ez a pénzügyi beavatkozás nagyon is próbára teszi a meglévő megállapodást és az euróövezet belső egyensúlyát, a válságot követően új működési szabályok bevezetését tervezik. Ez lényegében a gazdaságpolitikák koordinációját, és a fizetésképtelenség esetén követendő szabályozott eljárások bevezetését fogja jelenteni. Ezen kívül egy olyan új, az IMF-hez hasonló európai pénzintézetet is létre akarnak hozni, amely lebonyolítaná a nehézségekkel küszködő országok finanszírozását.  

 

“Mivel egy ilyen intézmény most még nem létezik, az európai politikusok azzal kell hogy beérjék, ami már most is a rendelkezésükre áll. Az adományozó országok pénzügyi ereje hamarosan kimerülhet. Ez arra késztetheti Jean-Claude Trichet-t, az Európai Központi Bank elnökét, hogy felvásárolja a csőd szélén álló országok adósságát – ami a pénznyomtatással egyenértékű. Bár ezt tiltja a Maastrichti Szerződés, az EU pénzügyminiszterei már bebizonyították hogy szükség esetén a szerződést meg lehet változtatni, amikor 2005-ben suba alatt enyhítettek a háromszázalékos deficitküszöbön.

 

Egy ilyen segítségért azonban nagy árat kellene fizetni: az ugyanis az európai monetáris uniót inflációs unióvá alakítaná át.”

 

A Spiegel fontos cikkének a hangszerelése ellentmondásos. Egyrészt eléggé egyértelműen érzékelteti, hogy az euróövezet vezető államainak nem nagyon van más választásuk, mint szolidárisnak lenni túlságosan eladósodott társaikkal. Másrészt a befejező néhány mondat – és nem utolsó sorban maga a (nem első és bizonyára nem is utolsó) kiszivárogtatás ténye – arra utal, hogy a német-francia közös mentőakciónak és az azzal elkerülhetetlenül együttjáró “egyre szorosabbá váló” integrációnak bizonyos német pénzügyi körök egyáltalán nem örülnek.

 

Egy mindenestre biztos. A Soros György által is joggal észrevett helyzet – “Különböző okoknál fogva az [európai integráció] folyamat[a] fokozatosan megállt. Az Európai Unió ma nagymértékben bele van dermedve jelen állapotába.” – tovább nem tartható fenn. Vagy előremozdul – mint annyiszor történelme kritikus pillanataiban –, vagy szétesik.

 

Ami azt jelenti, hogy a most még lokalizálhatónak tűnő görögországi válság valószínűleg csak kiváltója lesz annak a mélyebb válságnak, amelyre előző bejegyzésem végén utaltam.          

           

Annál is inkább, mert nemcsak az euróövezet válságáról van szó, nem csak az Európai Unió van “megdermedve”, hanem maga az ún. jóléti állam. “Szinte valamennyi fejlett ország – írja Robert J. Samuelson – (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Franciaország, Japán, Belgium többek között) a magas költségvetési hiány, az eladósodás, az elöregedő népesség és a politikai bénultság valamilyen kombinációjával küszködik. Ez egy ingatag mixtúra. A jelenlegi deficitek elősegíthetik a gazdasági kilábalást, de a tartós  költségvetési hiány veszélyezteti a hosszú távú jólétet. A Görögország előtt álló kellemetlen döntések várnak valamennyi gazdag országra, még akkor is, ha úgy tesznek, mintha ez nem így volna.”

 

Érdekes, hogy egy olyan bölcs ember, mint Samuelson úgy tesz, mintha ez csak egy szimpla gazdaságpolitikai döntés kérdése volna. Holott – mint a fenti idézetből is látható – pontosan tudja, hogy itt gazdasági, demográfiai és politikai természetű strukturális okok sajátos összhatásáról van szó. Ami az “államcsődöt” valóban politikai csőddé, tehát magának a nemzetállamnak a kollapszusává teheti.

 

És éppen itt mutatkozik meg, hogy az Európai Unió tagállamainak – a többiekkel szemben – van egy óriási esélye. Hogy ők még létrehozhatnak egy olyan politikai uniót, amely lehetővé teszi számukra, hogy valami újat, egy tényleges (nyugat)európai civilizációállamot teremtve, a jelenlegi válságból nemcsak pénzügyi, hanem politikai és kulturális értelemben is “tőkét” kovácsoljanak.

 

Persze épp úgy vissza is hőkölhetnek a feladat elől. És az igazat megvallva ma ennek nagyobb a valószínűsége.


Cimkék: civilizáciállam, nemzetállam, jóléti állam, politikai unió, Wolfgang Schäuble, Soros György, euró, EU

Megosztás

7 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

3. Molnár Gusztáv 2010-02-25 10:30:54
1.Kételkedőnek: ezzel a globális antiglobalizmussal - többek között - az a baj, hogy nem veszi észre, vagy úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy az amúgy hanyatló amerikai világhatalomnak csak a nagy regionális - európai, eurázsiai, latin-amerikai stb. - geopolitikai tömbök lehetnek a méltó partnerei, vagy adott esetben a "fékentartói".
2. Angyalfinak: egyetértek azzal, hogy a valamivel gyengébb euró gazdasági - valamint az említett "spekulatív" - szempontból hasznos lehet. De az sem lehet véletlen, hogy ennek ellenére Axel Weber, a Bundesbank elnöke - és Trichet valószínű utóda - szerint (www.spiegel.de/wirtschaft/soziales/0,1518,680124,00.html)az infláció több kárt okoz, mint hasznot.
Az USA gazdasági stabilitása valóban gyenge lábakon áll, különösen, ha meggondoljuk, hogy Kína csak decemberben több mint 34 milliárd dollárral csökkentette amarikai állampapír-állományát (www.portfolio.hu/cikkek.tdp?h=7&k=4&i=128718). (Nincs kizárva, hogy Obama Kínával szembeni fokozódó türelmetlensége ezzel is összefügg.)
Ahhoz azonban, hogy ebből a globális geopolitikai átrendeződésből az EU is megerősödve kerülhessen ki, nagyon össze kell szednie magát. Azaz: legalább az euróövezeten belül biztosítania kell a gyors és hatékony cselekvőképesség intézményi feltételeit.
Ami a közös kül- és biztonságpolitikát illeti, biztató jel, hogy az Európai Parlament Külügyi Bizottságában kedden (február 23-án) elfogadott jelentés kimondja, hogy az amerikai rakétapajzs európai telepjtését "Oroszországgal egyeztetve" kell végrehajtani. ez világos figyelmeztetés Romániának és Bulgáriának. Attól persze még messze vagyunk, hogy az ilyen jelzések koherens külpolitikává álljanak össze.
2. kételkedő 2010-02-24 23:34:31
www.tozsdeparkett.hu/page.php?83 - hosszú, de nem árt végignézni
1. angyalfi 2010-02-24 10:45:44
A jelenlegi helyzet nem a betegség, hanem az orvosság (lehet, ha ésszel kezelik)
1. Az eurozóna versenyképességének igen jót tenne egy valamivel gyengébb euro. Pláne, hogy a távol keleti pénzek nagyobb részt a dollárt követik, szal egy komolyabb eurusd esés abba az irányba is segítene.
(Persze ez korlátozná a jelenlegi eszetlen túlfogyasztást, de ez - gondolva pl. a fenntartható fejlődésre - talán nem is lenne akkora baj... )
2.Eszköz lehetne arra, hogy a görög kérdést - ami gyakorlatilag az EUR megléte óta fennáll - az EU végre rendezze. Persze ehhez némi bátorság (is) kellene.
3. Ahogyan a cikkíró is - nagyon helyesen - kifejtette, lökést adhatna az EU integráció előremozdulásának. Tényleg kérdés, kihasználatlanul marad-e a lehetőség.
+1 bonus track spekulatíve: Lehetőség arra, hogy a dollárban lévő megtakarításokat/befektetéseket jó áron EUR-ra váltsuk. HA rövid távon az USA stabilabbnak is tűnik, középtávon sztem ők (magasabbról) nagyobbat fognak esni...

Szóljon hozzá!