FN Blog / Világnapló / Jóslás és prognózis
Nyomtatás Betűméret
Jóslás és prognózis 2010-03-30 13:03:28
A geopolitikai prognózis nem a jövő pontos megjósolása, hanem az élő történelmi folyamatok vizsgálatánál nélkülözhetetlen segédeszköz.

Martin Kramer a jeruzsálemi Shalem Center arabszakértője. Legutóbb azzal keltett feltűnést, hogy egyik, február elején általam is idézett megnyilatkozásában, az iszlám terrorizmust lényegében demográfiai okokra visszavezetve, kifejtette:  a kérdés gyökeres – azaz radikális – megoldása csak „az elszabadult népességnövekedés megfékezésé”-től várható. A kritika nem kedvetlenítette el, sőt. Azt kifejezetten „mulataságos”-nak nevezte, hogy olyanok – például a chicagoi Ali Abunimah, az Electronic Intifada alapítója,  valamint a „szokásos gyanúsítottak”, a Kramer által nyilván az SHJ (self-hating Jew, öngyűlölő zsidó) kategóriába sorolt  M.J. Rosenberg és Philip Weiss – vádolták genocídiummal – itt és itt –, akik szerinte „Izraelt naponta szeretnék a Közel-Kelet térképéről letörölni”.

 

Annyit mindenestre szerényen megjegyzett, hogy „a születéseket támogató segélyek” megvonásának követelése „nem eredeti gondolat”, hanem a német Gunnar Heinsohntól, a brémai „összehasonlító genocídium-kutatással” foglalkozó Raphael-Lemkin-Institut igazgatójától származik (lásd itt és itt), akárcsak a „felesleges fiatal férfiak” kifejezés.

 

Kramer arabokkal kapcsolatos nézetei nem éppen mindennapiak, de nem is rendkívűliek. Ő valójában azért érdekes figura, mert 2008 októberében – vagyis még az elnökválasztások előtt – elég pontosan vázolta az új amerikai adminisztráció várható közel-keleti politikáját, majd 2009 decemberében – immár e politika ismeretében – előrevetítette annak valószínű következményeit.

 

2008. október 29-i előadásában Kramer, az Obama és Rashid Khalidi  palesztin származású amerikai professzor közötti „évtizedes barátság”-ra alapozva, azt feltételezte, hogy az új amerikai elnök a katonai erő alkalmazásával szemben a Közel-Keleten – tehát Irán esetében is – a „kapcsolatfelvételt” (engagement) fogja előnyben részesíteni, az izareli-palesztin konfliktus és a közel-keleti amerikai stratégiai érdekek közötti „összefüggés”-t (linkage) pedig nem „mítosz”-nak, hanem nagyon is „centrális”-nak tekinti majd. (Az „engagement” jelenleg is érvényes formáját lásd itt, a legújabban Robert Gates védelmi miniszter által is egyértelművé tett “linkage” által kiváltott nagyfokú idegességet pedig itt.)

 

Kramer prognózisa szerint a “kapcsolatfelvétel”-ről ki fog derülni, hogy az nem jelenthet valamiféle “harmadik alternatívá”-t a nukleáris Irán elfogadása és a katonai csapásmérés mellett vagy helyett, hanem sokkal inkább “a nukleáris Irán hallgatólagos tudomásulvételének előjátéka lesz”. Ami pedig az izraeliek és a palesztinok közötti konfliktust véglegesen lezáró béketárgyalásokat illeti, azok látványos csődhöz fognak vezetni, hiszen valójában egyik fél sem akarja a megegyezést annyira, mint amennyire Amerika akarja.     

  

„Csak remélni lehet – fejeződik be Kramer másfél évvel ezelőtti okfejtése –, hogy Obamának nem lesz túl sok időre szüksége ahhoz, hogy rájöjjön: ő sem fogja azt a bizonyos kardot kirántani a sziklából, nem fogja belátható időn belül az izraeli-palesztin békét megteremteni. De rengeteg idő és energia vész kárba e tanulási folyamat alatt, ami óriási feszültségeket fog okozni az Amerika, Izrael és Amerika arab szövetségesei közötti háromoldalú viszonyban, és mindenkinek elvonja a figyelmét attól, amit a Közel-Kelet többi sürgető problémájának megoldása végett tenni kellene.  

 

Ami most jó okot szolgáltathat a gondolkodó embereknek arra, hogy keményen dolgozzanak azoknak az alternatíváknak a kidolgozásán, amelyek két év múlva válnak majd esedékessé, amikor a valóság felfedi magát (sinks in) és az illúziók szertefoszlanak. Az új adminisztráció első napjától fogva rá kell mutatni a „kapcsolatfelvétel” és az „összefüggés” veszélyeire. Most már túl késő van ahhoz, hogy én vagy mások lássák el a következő elnököt a szükséges alapismeretekkel – valaki más ezt már megtette. De ha majd az elnöknek szüksége lesz egy kis pótlólagos okításra, kéznél kell lennünk.”   

 

Mondhatni semmiben sem értek egyet Kramerrel, de meg kell adni, hogy mestere a geopolitikai prognózisnak. Ennek lényege ugyanis nem a jövő pontos megjósolása – ez nemcsak hiábavaló, de komoly isteni büntetést is maga után vonó cselekedet, mint az alant következő Dante-idézetből megláthatjuk –, hanem az élő történelmi folyamatok vizsgálatánál nélkülözhetetlen heurisztikai segédeszköz. Az a terrénum – vagy szöglet, ha úgy tetszik – ugyanis, amely az előrejelzés és a bekövetkezett valóság közötti elté-résben láthatóvá válik, lehetővé teszi számukra, hogy – hipotéziseinket folyamatosan korrigálva – átéljük és meg is értsük (egy bizonyos határig, persze) a történő történelmet.   

 

*

Kramer 2009. decemberi prognózisával a következő bejegyzésemben foglalkozom. Addig is, itt a  beígért Dante-idézet – Babits Mihály fordításában – a Pokol huszadik énekéből (A jósok):

 

 

S láttam a kerek völgyön jönni végig

  néma népet, mely sírva járdogála,

  mint litániák ütemét, ha lépik.

S hogy arcuknál szemem lejebbre szálla,

  hát ím, csavarva mindannyi csodásan

  hol melle kezdődik s végződik álla,

mellétől arca elfordult visszásan

  és hátrafelé kellett menni útján

  (elvéve tőle, hogy előre lásson).

Talán a nyaknak bénulása útján

  volt már, aki így elferdült egészen,

  de én nem láttam és hinni se tudnám.

Ha Isten adja, és javadra lészen

  olvasó, leckém, gondold el magadban,

  hogy száraz szemmel lehetett-e néznem,

mikor így láttam elfordulva nyakban

  önnön képünket, és az alfelének

  hasadékán folyt le a könny patakban! 

 


Cimkék: Martin Kramer, Közel-Kelet, Izrael, Amerika

Megosztás

10 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Szóljon hozzá!