FN Blog / Világnapló / Német hegemónia
Nyomtatás Betűméret
Német hegemónia 2010-07-06 14:21:27
A német csapat győzelme előrevetíthet egy olyan európai helyzetet, amelyben Németország megmutathatja, hogy hegemóniája nemcsak borzalmas, hanem jótékony is lehet.

 

Meglehetősen kockázatos a focivébé geopolitikai konzekvenciáit levonni, vagy az egyes országok, illetve térségek teljesítményét geopolitikai szempontból értelmezni és értékelni. A szakmai szempontból megalapozott vagy annak tűnő előrejelzések például tökéletesen csődöt mondtak. Az előreláthatatlan siker alapján utólag levont következtetésekkel ugyanez lehet a helyzet.

 

Nézzük meg a dolgot egy kicsit közelebbről.  A Le Figaro sportblogjának fotballógiai (vagy inkább labdarugológiai?) elemzése szerint például a vébé egyáltalán nem csak a fociról szól, hanem „a világ geopolitikai tektonikájáról, a tegnapi történelem felszínretöréséről és a holnapi világ most születőben lévő erőviszonyairól”.

 

Az eddigi 18 vébén kilencszer győzött európai és kilencszer dél-amerikai csapat. A két kontinens közötti „alapvető egyenlőség” késztethette a szerzőt arra, hogy a 2006-os (olasz-francia) döntőtől eltérően most brazil-olasz, vagyis dél-amerikai-európai döntőt tartson valószínűnek, mégpedig brazil győzelemmel. A fő ok: Európa „exogén sterilitása”, azaz a kívülről, főként Dél-Amerikából szerződtetett játékosok túlsúlya. Ha mégis az olaszok győznek, „Marcello Lippi lehet a 21. század Vittorio Pozzója”. (Ez utóbbi volt az 1934-ben és 1938-ban is győztes olasz csapat edzője.)    

 

A legjobb négy között a korábbi győztesek közül Brazilián és Olaszországon kívül még Anglia lesz ott, Németország már a negyedöntőben kiesik. A statisztikák szerint ugyanis a német válogatott „az újraegyesülés óta kevésbé hatékony (egy döntő, győzelem nélkül, négyszeri részvétel), mint a megosztottság idején (hat döntő, három győzelem, tíz részvétel)”.    

 

Azért egy eléggé pontos előrejelzés is akad: „Franciaország nehezen fog túljutni a csoportmérkőzéseken.”

 

A labdarugológia a szerző (Geoffroy Garétier) szerint „a mély és erős tendenciák feltárására törekszik, előrejelzéseket megfogalmazó elemzéseket készít, és nem foglalkozik próféciákkal”.  A dolgokat előre lehet látni, de mindig előfordulhat, hogy épp a következő eset lesz a kivétel, és az igazán termékeny elemzésekből nem hiányozhat az ösztönös megérzés.

 

Nos, Garétier nyilván tudta, mire lehet a franciáktól számítani, de a többiek esetében intuíciója alaposan cserben hagyta.

 

A mai (holland-uruguayi) és a holnapi (német-spanyol) elődöntő előtt már sokkal pontosabban lehet látni a globális erőviszonyokat (nagy valószínűséggel európai döntő lesz), de a torna legnagyobb meglepetése, a kirobbanó formában játszó és az egész világ szimpátiáját kiváltó (itt, itt és itt) német csapat azért még nincs a döntőben, és Schweinsteiger sem emelheti még a magasba a világkupát.

 

Ennek ellenére én német-holland döntőt és német győzelmet várok, de ha nem pont így lesz, akkor is – úgy érzem – már most le lehet vonni azokat a bizonyos geopolitikai következtetéseket. Mindenekelőtt azt, hogy Európát mint globális szereplőt nem szabad olyan könnyen leírni.

 

De ennél a – közép vagy hosszabb távon reményekre jogosító – perspektívánál érdekesebb és pillanatnyilag fontosabb a másik, Európa jelenét és közeljövőjét megvilágító következtetés, amely az Európán, az Európai Unión belüli különbségek felerősödését regisztrálja. Nemcsak a Keletközép-Európát az egykori karoling Európától elválasztó civilizációs határvonalat látjuk most élesebben, hanem azt is, amely Dél- és  Észak-Európa között húzódik.      

 

Robert Kaplan, az amerikaiak bolygó geopolitikusa a görög pénzügyi csőd kipattanásakor nagyon érzékletesen mutatott rá azokra a lényegbevágó – földrajzi és történelmi gyökerű – kulturális különbségekre, amelyek a földközi-tengeri és a balkáni perifériát a karoling és porosz Európától, vagyis Brüsszeltől és Berlintől elválasztják, rögtön hozzá is téve, hogy „Európa pontosan azért engedi át magát belső ellentétei narcisszizmusának, mert – a történelem folyamán először – biztonságát nem fenyegi külső veszély”.   

 

Ezeknek a nagyon lényeges és a politikai korrektség által nemlétezőnek nyilvánított különbségeknek lehet azonban egy másfajta, kissé kockázatos, de mégiscsak pozitív olvasata is. Miközben az angolszász sajtó Németországnak az euró válságával kapcsolatos magatartását hajlamos a befeléfordulás jeleként értelmezni, Michael Stürmer, Kohl kancellár egykori tanácsadója, a Welt-Gruppe berlini főmunkatársa és a német kormány külpolitikai háttérintézetének, a Stiftung Wissenschaft und Politiknak a director emeritusa nem tartja lehetetlennek, hogy az északi országok (itt nyilván mindenekelőtt Németországra és Hollandiára gondol) kilépnek az euró-övezetből, és megteremtik a saját külön valutájukat. 

 

Remélhetőleg erre a Stürmer által is katasztrofálisnak nevezett fejleményre nem fog sor kerülni (a német publicista nézeteit bővebben lásd itt; a cikk sajnos nem szabadon letölthető). De az mindenképpen tény, hogy Európa csak úgy mozdulhat ki a holtpontról, ha a jobban teljesítő államok összefognak, és így próbálják elejét venni annak, hogy a többiek válságossá váló gazdasági, pénzügyi és nem utolsó sorban szociális helyzete őket is magával sodorja.

 

Bárhogy is alakuljanak azonban a dolgok – és a további eredmények –, az mindenképpen tény, hogy valami összefüggés csak kell hogy legyen (lásd itt, itt és itt) a fociban – a nemzeti válogatottak szintjén – nyújtott teljesítmény, és egy adott ország vagy régió gazdasági teljesítőképessége, valamint  társadalmi kohéziójának szilárdsága között.

 

Én – mint fentebb már jeleztem – azért szurkolok, hogy a németek nyerjék meg ezt a világbajnokságot. Többek között azért is, mert ennek a kitűnő, sokszínű és talán éppen ezért kreatív csapatnak a győzelme előrevetíthet egy olyan európai helyzetet, amelyben Németország – modern kori történelmének fátumát legyűrve – megmutathatja, hogy hegemóniája nemcsak borzalmas, hanem jótékony is lehet.             


Cimkék: dél-amerika, európa, geopolitika, fotball, Németország

Megosztás

8 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Szóljon hozzá!