FN Blog / Világnapló / Változó Magyarország-kép
Nyomtatás Betűméret
Változó Magyarország-kép 2010-07-29 13:03:09
Magyarországról végre a tettei alapján beszélnek.

 

A magyar kormány és a Nemzetközi Valutaalap, valamint a Magyarországon is tevékenykedő külföldi bankok közötti küzdelemnek még távolról sincs vége, de ami történt (a további megszorító intézkedések bevezetésének megtagadása, és a Valutaalappal folytatott tárgyalások lezárása) mindenképpen komoly jelentőségű.

 

Ez többek között abból is észrevehető, hogy a kormányról kialakított külföldi vélekedések végre nem fóbiákon és előítéleteken, bizonyos jelenségek eltúlzott vagy egyenesen hamis értékelésén, hanem valós tényeken alapulnak.

 

Az angol nyelvű lapokat 1995 és 2000 között Budapestről, majd 2006 óta Pozsonyból tudósító, félig magyar, félig egyiptomi származású Michael J. Jordan  például a tekintélyes amerikai Foreign Policy honlapján július közepén A magyar jobboldal felemelkedése címmel közölt cikkében többek között arról ír, hogy a „radikális nacionalista”, „antiszemita” és „cigányozó” Vona Gábor, ez a „zsarátnokként lobogó politikus”, aki „nagy népszerűségnek örvend a kiábrándult fiatal szavazók körében”, a parlament nyitó ülésére a magyarországi zsidók ezreit legyilkló nyilas időket idéző Magyar Gárda egyenruhájában vonult be.

 

Ami persze igaz. De érdekes módon arról egy szót sem ejt, hogy a Fidesz kétharmados többségével a Jobbik minden zsarolási potenciálját elvesztette. Ennél a ténynél sokkal fontosabb számára, hogy lehetőleg elmossa a Fidesz és a Jobbik közötti határokat.

 

Ennél még különösebb, hogy a Washington Post ugyanekkor vezércikkben fejtette ki, hogyan tette magát Orbán Viktor „nemkívánatos személyiséggé Washingtonban” első miniszterelnöksége idején azzal, hogy „az 1930-as évek nacionalizmusát és antiszemitizmusát még mindig elfogadó szélsőjobboldal” érzelmeire játszott.

 

Most pedig, azzal, hogy „a kettős állampolgárság címén ellentéteket szít Közép-Európában”, és a „demokratikus intézmények meggyengítésére törekszik”, „csak azt biztosíthatja be magának, hogy a nyugati fővárosokban megint páriává válik”. (A Népszabadság lelkendező beszámolóját lásd itt).  

 

Török Gábor, az egyik legjobb (mert elfogulatlan) magyar politikai elemző szerint tény, hogy a Fidesz nagyarányú győzelmének minden lehetséges előnyét megpróbálja maximálisan kihasználni, de arról szó sincs, hogy vége a harmadik köztársaságnak és vele a magyar demokráciának.

 

Ami pedig a nyugati rekciókat illeti, változóban a kép.

 

A New York Times tárgyszerűen számol be a történtekről, Orbán Viktornak Angela Merkellel közösen tartott berlini sajtóértekezletét idézve, amelyen az egyáltalán nem holmi páriaként fellépő magyar miniszterelnök kijelentette, hogy Magyarország 2010-ben tarja magát az előző kormány által vállalt 3,8 százalékos deficitszinthez, de annak már nem látja szükségét, hogy a Valutaalappal arról is megállapodjon, hogyan kívánja ezt a szintet elérni. „A megfelelő eszközök kiválasztása és időzítése – mondotta – a mi kizárólagos nemzeti felelősségünk.” Mint ahogy az is, hogy a továbbiakról már kizárólag az Európai Unió illetékeseivel fognak tárgyalni.

 

Adam LeBor, a londoni Times cikkírója pedig – eléggé példátlan módon – a következőket írja a történtekről: „1956-ban a magyarok felkeltek a szovjet elnyomás ellen, remélve, hogy láncreakció indul be. Ez nem történt meg, de Magyarország lázadása a kapitalista despotákkal szemben ezúttal talán szikrát gyújt.” (Bully for Hungary, standing up to the bullies; The Prime Minister has told the EU and IMF what to do with their austerity plans, július 26. A Magyar Nemzet – a Népszabadságnál azért tárgyszerűbben lelkendező – beszámolóját és véleménycikkét lásd itt és itt.)

 

Ami persze túlzás. Annál is inkább, mert az erősen euroszkeptikus szerző azt képzeli, hogy Magyarország nemcsak az IMF, hanem az Európai Unió „despotikus uralma” ellen is fellázadt. Amiről természetesen szó sincs.

 

Az Orbán-kormány által elkezdett küzdelemnek – mint említettem – még nincs vége. És előfordulhat – bár biztosra nem vehető, mint sokan jósolják –, hogy gazdasági értelemben nagyon rossz vége lesz. De ennél most fontosabb, hogy Magyarországról végre a tettei alapján beszélnek.    

 


Cimkék: Magyarország, Orbán Viktor, Fidesz, IMF, EU

Megosztás

44 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Szóljon hozzá!