FN Blog / Világnapló / Mit akarhat Obama?
Nyomtatás Betűméret
Mit akarhat Obama? 2010-09-03 12:05:07
Miért kényszerítette ki Obama az izraeli-palesztin tárgyalásokat, ha ő is tudja, hogy nem sikerülhetnek?

 

A hangsúlyos amerikai részvétellel most elkezdődött izraeli-palesztin tárgyalások annyira kilátástalanok, hogy fel kell tenni a kérdést, mi késztethette Obamát arra, hogy ebbe a semmilyen politikai eredménnyel nem kecsegtető egy éves tárgyalási folyamatba nemcsak hogy belevágjon, de azt valósággal kikényszerítse.

 

Daniel Levy, akit már idéztem ebben a blogban, meglehetősen kíméletlen pontossággal sorolja azokat a „kemény palesztin-izraeli realitások”-at, amelyek nagy valószínűséggel meghiusítják ezt a kezdeményezést is, majd felhívja a figyelmet néhány figyelemreméltó dátumra.

 

Határidők eddig is voltak, és dicstelenül kimúltak, írja, de itt most kissé más a helyzet, mint Clinton és az ifjabb Bush idejében, akik második mandátumuk végén kezdtek hozzá a békecsináláshoz, amikor más semmit sem kockáztattak. Obama viszont képes volt egy olyan határidőt kijelölni, amely pontosan akkor (vagyis 2011 őszén) jár le, amikor az ő újraválasztási kampánya teljes gőzzel beindul. Miért? Talán azért, hogy saját magát is valósággal kényszerhelyzetbe hozza, hogy még első mandátuma vége előtt elérjen valamilyen döntő áttörést?

 

Az Amerikában élő liberális cionista David Levy szerint az izraeli demokrácia helyzete meglehetősen reménytelen. Izrael legkiemelkedőbb kulturális személyiségei (közöttük a magyar közönség előtt is ismert Amos Oz) épp most biztosították támogatásukról azokat a békefolyatról áradozó Netanjahu által máris megfenyegetett izraeli színházi embereket, akik nem hajlandók fellépni a ciszjordániai Ariel (az egyik telepes-fellegvár) színházában.      

 

Levy a népszerű izraeli drámaírónak, Anat Govnak a héber nyelvű Yedioth Ahronotban megjelent írásából idéz: „Az Izrael államon belül érvényes demokratikus törvények nem érvényesek sehol a tűzszüneti vonalon túl [Ciszjordániában]. Abban a térségben a hadsereg kormányoz, és az apartheid törvényei a gyakorlatban érvényesülnek. Ott vannak azok az utak, amelyeket csak a zsidók használnak, az útzárak és a kijárási tilalom állandósult rendszere. Arielben fellépni annyi, mint hallgatólagosan jóváhagyni ezt az abnormális helyzetet, amely Izraelt a nyugati világ utolsó olyan országává teszi, amely megszállás alatt tart egy másik népet.” 

 

A békéhez Izrael „politikai igen”-jére van szükség. A megoldást ugyan nem lehet Izraelre rákényszeríteni, de meg lehet mutatni, melyek a választási lehetőségek. „Ha a megszállás tényleges beszüntetését kimondó izraeli igen – írja Levy – ott mocorog valahol az izraeli politikai közvéleményben és a politikai rendszerben, világos, hogy a saját erejéből nem fog tudni felszínre törni. Ha az izraeli igen ott van, akkor császármetszésre van szükség, hogy a világra segítse, és az egyetlen rendelkezésre álló sebész, aki ezt elvégezheti Barack Obama elnök. (...) Ahhoz, hogy az izraeli igen világra jöhessen, a megfelelő kérdést kell majd feltenni, amely garantálja Izrael jövőjét, de nem köntörfalaz, nem kerüli meg a nehéz kérdéseket, a megszállás tényleges megszüntetését. (...) Amikor Obama elnök készen lesz ezzel a tervvel és ezzel az üzenettel, akkor repülőre szállva, közvetlenül az izraeli nép elé kellene azt vinnie.”

 

Az amerikai (és a maradék izraeli) liberális cionisták Obamába vetett kétségbeesett reménye érthető. De minden valószínűség szerint hiú ábránd, amit az amerikai elnök már a kezdet kezdetén sietett is eloszlatni.  („Amerika nem akarhatja jobban a megoldást, mint maguk az érintett felek.”)

 

Marad azonban a kérdés: miért időzítette Obama pontosan a 2010 és 2011 szeptembere közötti évre a kilátástalanul is kikényszerített izareli-palesztin tárgyalásokat? Nyilván azért, mert még újraválasztási kampányának beindulása előtt le akar számolni Iránnal. Amerika arab kliens-államai pedig, amelyek végül is a palesztinokat a tárgyalóasztal mellé parancsolták, kiváló politikai ürügyként használhatják fel a „békefolyamatot”, hogy igazolják, miért szövetkeznek Amerikával és Izraellel Teherán ellen.   

 

Az Irán elleni amerikai katonai akciót mindeddig nagyon szkeptikusan megítélő George Friedman legutóbbi geopolitikai szemléjében arra hívta fel a figyelmet, hogy az intelligence (amit én magyarul ebben az esetben nem „hírszerzés”-nek, hanem a megszerzett hírek intelligens feldolgozásának neveznék)  aranyszabálya, hogy nem szabad az önelégültség bűnébe esni. Soha nem szabad azt hinni, hogy csak azért, mert valami korábban többször is bekövetkezett (vagy nem következett be), a következő alkalommal nem fog bekövetkezni. Minden egyes eseményt a maga egyediségében kell szemlélni, és a megelőző eseményekkel kapcsolatos prekoncepciókat szigorúan el kell vetni.

 

Mármost – okoskodik Friedman –, könnyen lehet, hogy a korábban már többször is felröppentett „értesülések” egy lehetséges, de végül is be nem következett Irán elleni támadásról azt a célt szolgálták, hogy elaltassák az irániak éberségét, és „a háborúval kapcsolatos legújabb kiszivárogtatásokon alapuló szóbeszéd arról szeretné meggyőzni az irániakat, hogy a háború messze van, miközben folynak a titkos háborús előkészületek. A támadás lehet, hogy napirenden van, de a nyilvánosságra kerülő adatok sem meg nem erősítik, sem nem cáfolják ezt a lehetőséget.” (Kiemelés tőlem – M.G.)     

 

Friedman okfejtése akár válasznak is tekinthető az iráni Ali Larinjani gunyoros megjegyzésére, hogy ti. az irániak kedvenc játéka, a sakk veri az amerikaiak kedvenc játékát, a baseballt, jelezve, hogy az amerikaiak is igencsak értenek a sakkhoz.

A kérdés csak az, hogy ez azokra is vonatkozik-e, akik a baseball-ütőt a kezükben tartják.


Cimkék: Barack Obama, Daniel Levy, George Friedman, Izrael, Irán

Megosztás

10 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

3. Worf 2010-09-08 12:36:11
A béketárgyalások sikerességére szerintem is minimális az esély. Lehet hogy valóban ott mocorog az izraeli politikai közvéleményben „megszállás tényleges beszüntetését kimondó izraeli igen” és az is valószínű hogy racionális gazdasági, politikai, erkölcsi érveket lehet felhozni a megszállás beszüntetése mellett azonban a probléma nem olyan természetű amit pusztán racionális érvekkel meglehetne oldani.

Ezzel kapcsolatban egy érdekes esettanulmány jut eszembe. Valamikor a 70. években egy George Tamarin nevű izraeli pszichológus a gyerekek erkölcsi fejlődésének vizsgálata kapcsán végzett egy felmérést több ezer 8-10 év közötti izraeli zsidó gyerek bevonásával.
Felolvasta a gyerekeknek a jerikói csatáról szóló bibliai történetet. (amikor is az úr azt parancsolta Józsuénak hogy öljenek meg mindenkit a városban, és a minden javat pusztítsanak el) Miután megkérdezte a gyerekeket hogy mi a véleményük a dologról:

1. teljesen egyetértek: 66% választotta.
2. részben egyetértek: 8% választotta.
3. teljesen elutasítom: 26% választotta.

Néhány tipikus indoklás a teljesen egyetértő gyerekek részéről:

„Véleményem szerint Józsué és Izráel fiai helyesen cselekedtek, mégpedig azért, mert Isten nekik ígérte ezt a földet, és megengedte, hogy meghódítsák. Ha nem így viselkedtek volna, és senkit nem ölnek meg, fennállt volna a veszély, hogy Izráel fiai beolvadnak a gójok közé.”

„Véleményem szerint Józsuénak igaza volt, amikor ezt tette, mert Isten megparancsolta neki, hogy pusztítsa ki a népet, hogy Izrael törzsei ne tudjanak beolvadni közéjük és eltanulni a rossz szokásaikat.”

„Józsué jót cselekedett, mert az országot lakó nép más vallású volt, és amikor Józsué megölte őket, a vallásukat is eltörölte a föld színéről.”

A teljesen elutasító gyerek jó része sem magát a népirtást utasította el:

„Azt hiszem, azért rossz, mert az arabok tisztátalanok, aki pedig belép egy tisztátalan földre, az maga is tisztátalan lesz, és rá is teljesül az átok.”

„Azt hiszem, Józsué nem jól járt el, mert az állatokat megmenthették volna maguknak.”

„Azt hiszem, Józsué nem jól cselekedett, mert meghagyhatta volna a javakat, és ha meghagyja, akkor az izraelieké lett volna.”

Ezután egy másik csoporttal is elvégzett egy hasonló felmérést azzal a különbséggel hogy Józsué személyét egy kínai tábornokéra cserélte fel. Itt az eredmény teljesen más volt a gyerekek már magát a népirtást utasították el. (75%)

Nem tudom hogy azóta megismételték-e a kísérletet, de szerintem most sem lenne jelentősen más az eredmény. Tamarin tanulmánya rávilágít arra hogy Izrael szempontjából a megszállás szükségességének kérdése vallási, faji kérdés amit nem igazán lehet racionális érvekkel megoldani, mivel ha egy társadalom, nemzet már a gyerekeket is olyan szellemben neveli, hogy a népirtás vallási, faji alapon elfogadható, sőt erkölcsös dolog, akkor nem igazán várható el hogy az adott nemzet toleráns legyen a más nemzet tagjaival, vagy a más vallásúakkal szemben.

2. 2. 2010-09-06 09:34:31
ERKÖLCSTELEN GOLOG EGY ORSZÁGOT LEIGÁZNI
1. * 2010-09-04 12:56:46
Csak annyit teszek hozzá, hogy az Irán elleni háború egekbe emeli majd az olaj árát, ezáltal gazdasági válságot robbant ki, vagy súlyosbítja azt.

Sajnos bármennyire fontos kérdés ez, most még alig érdekel valakit Magyarországon.

Szóljon hozzá!